Soproni borrégió

Soproni borrégió

Soproni borvidék Magyarország egyik történelmi borvidéke. Az Alpok lábánál, a Fertő tó déli partján és a Soproni-hegység lankáin terül el. A szőlőtermesztés hagyománya egészen a római időkig nyúlik vissza. Valószínűsíthető azonban, hogy a szőlőművelés ezt megelőzően a kelták korában már elterjedt volt a vidéken.kelták által Scarbant néven megalapított települést a rómaiak veszik birtokba az i.e. 1. században, amelyet ekkor már Scarbantianak neveznek. A római kori borkultúra meglétének bizonyítéka a Soproni Múzeumban őrzött római kori bortároló agyagedény (amfóra). A híres borostyánút is érinti Scarbantia városát, amely a kor egyik legforgalmasabb kereskedelmi útvonala.


A legnagyobb részben vörösbort készítenek, elsősorban a kékfrankos szőlőfajtából, de számos nemzetközi fajta is meghonosodott a borvidéken.  Sopron borai jellemzően közepes testű, alkoholtartalmú, friss és jó savtartalommal rendelkeznek. A táj éghajlata kiegyenlített, enyhén kontinentális, bár országos viszonylatban inkább hűvösnek, csapadékosnak számít, tehát érvényesül a szubalpin hatás. A nyár is hűvös, borvidékeink közül a legcsapadékosabb, telei viszont enyhék. Gyakori a légmozgás. (Ahogyan a soproni őslakosok mondják: „Sopronban vagy esik, vagy fúj, vagy harangoznak…”)


Sopron és környéke ma elsősorban kékszőlő termesztéséről híres (a terület háromnegyed részén kékszőlő terem), kisebb mértékű fehérszőlő termesztéssel kombinálva. Jelenleg a soproni borvidéken elsöprő dominanciával terem a kékfrankos. Ezt csak nagy késéssel követi a zweigelt és a cabernet sauvignon. A fehér fajták közül a hagyományos zöldveltelini, a chardonnay és a zenit terem a legnagyobb területen.