A rózsafa pipa elnevezés kevésbé elterjedt, ráadásul téves, ugyanis a hangagyökérből készült, mára egyeduralkodóvá vált bruyer pipát takarja, bár léteznek valódi rózsafából készült pipák is, de azok kevésbé népszerűek gyengébb tulajdonságaik miatt.



A rózsafa is kemény, sűrű, vörösesbarna színű, mint a briar. Az ebből készült pipák jellemzője, hogy a fa nem melegszik fel annyira, mint más fajták, így a füstje sem olyan kemény. Az egyszerű, de ízletes dohányzási élmény teszi népszerű választássá a pipázók számára. A rózsafák családjának több tagja van, a legnépszerűbb fajták közé tartozik a brazil, a hondurasi és az indiai rózsafa.



A pipák alapanyaga



Tekintettel arra, hogy a világ minden táján évezredek óta dohányoznak valamilyen módon, nagy valószínűséggel szinte minden fafajtát használtak már pipakészítéshez. A pipa anyaga és formája nagymértékben befolyásolja a pipa esztétikai és füstölési tulajdonságait. Számos formája és stílusa létezik, de abban a legtöbb pipakészítő és gyűjtő valószínűleg egyetért, hogy a briar a legjobb választás a pipákhoz nemcsak esztétikailag, hanem olyan tulajdonságai miatt is, mint a megfelelő pácolásnak köszönhető enyhe, édeskés, kellemes illat, illetve az, hogy nem éghető. A Capitello Army Dublin pipa bruyere gyökérből készül, azonban szokás rózsafa pipának is nevezni. 



Agyagból, porcelánból, cserépből és tajtékkőből is készültek és készülnek pipák, amelyek különlegesnek mondhatók, de kiváló tulajdonságaik mellett óriási hátrányt jelent, hogy könnyen törnek. A fém pipák nehezek és könnyen átmelegszenek, a gyümölcsfa pipák kevésbé ellenállóak, könnyen kiégnek. 



Ennek ellenére néhány pipakészítő a briar mellett más faanyagokat is használ a pipák készítéséhez, például cseresznyefát, almafát, diót, afrikai feketefát, olajfát, babért, citromfát vagy éppen rózsafát. A legtöbb fa pora irritáló hatású, míg egyeseké mérgező, bár azt nem tudni, milyen hatással van ez a pipásra.



A rózsafa, vagyis briar pipák kedveltsége



A briar vagy rózsafa pipa a világszerte népszerű gyökérpipák népes családjába tartozik. A pipák készítéséhez a mediterrán térségben honos cserjés hanga gyökerét használják. A pipakészítéshez alkalmas briar legalább 50 éves, ezáltal tömör és sűrű, ami azt eredményezi, hogy pipa alapanyagként hosszú ideig bírja a hőt, valamint a dohányzás során felszabaduló nedveket. A kevésbé érett briar viszonylag hamar eltömődik, hamarabb tönkremegy.



Egy jó alapanyagból készült briar pipa könnyen és jó eredménnyel járatható be, és ezután jó ízt ad. Minél szárazabb a briar, annál kevésbé savas, vagyis jobb ízű.



A pipázást tanulni kell



A pipázás egy életforma, amelybe bele kell jönni, ezért a kezdőknek a pipa szívását tanulni kell. A pipázásnak megvannak a maga elengedhetetlen kellékei, a pipatömködő, a pipaszurkáló, a pipakés és a pipatisztító szárkefe. A dohány tárolásának is megvan a módja, bőr pipatáskában vagy egy jól záródó üvegben kell tartani. 



Amikor először veszi kezébe új pipáját, az még egy nyers darab, aminek a karakterét majd a kiégetés adja, amelyhez szintén érteni kell, mert el is ronthatjuk vele a szerszámot. 



A tévhitek ellenére a pipát az első szívás előtt nem kell semmivel sem kezelni, és ugyanúgy meg kell tömni, mint egyébként tennénk. Az első tömést szép lassan végig kell szívni, és a lassúságon van a hangsúly, az ugyanis meggátolja a túlzott forrósodást, ezáltal megóvja a pipafejet a károsodástól. Ha jól csináljuk, a kiégetés során a pipafejben egy egyenletes réteg képződik, ami a pipa élettartama és íze szempontjából nagy jelentőséggel bír.


Kérdés esetén állunk szíves rendelkezésére, hívjon bátran, segítünk!